Csöröge fánk

Éjjel álmomban volt egy idős nagymamám. Nem a gyerekeknek, hanem nekem. Borzasztó kedves, figyelmes, művelt, szeléslátókörű és nem utolsó sorban elegánsan divatosan öltözködő idős néni. Nagyon sokat olvasott. Álmomban telefonon beszéltünk és a hangján keresztül is éreztem a felém áramló szeretetet. Tudtam, hogy telefonálás közben ül a magas támlájú  széles zöld foteljében. A meleg tea, gyönyörű csészében ott pihen a kis asztalán  És természetesen van a csészéje alatt alátét, mert ez tényleg csésze és nem egy bögre, mint az egyszerű embereknél.
A néninek, vagyis a mamámnak volt egy gyönyörű, pihe-puha, álom vékony  bordó ötujjas bőrkesztyűje. A kesztyű indulásra készen állt  mindig a bejárati ajtó melletti polcon. Volt egy kutyája is Fifi, akit egy téli éjjelen fogadott be, mert ott nyüszögött  az utcán az a kis árva, bánatos szemű kutyuli. Fifi is olyan öreg volt, mint a nagymamám, tudtam, hogy a lába mellett alszik, miközben telefonálunk. Azt beszéltük, hogy másnap elmegyek hozzá. Mondta készíteni fog nekem meglepetést, vagyis főzni fog. Mit főzzek angyalom? Mert neked imádok főzni, mondjuk főzzek szilvás gombócot vagy inkább derelyét ennél, de csöröge fánkot is készíthetek. Tudom, hgy szereted ropogtatni!
 És már éreztem, ahogyan roppan a számba a tészta és a porcukor olvad vele együtt és mézédes szeretetével együtt legurul le a torkomon, mikor kattant egyet valami.. felébredtem.
Nekem nincs nagymamám és az a rohadt telefon sose fog megszólalni.Egész nap hiány érzetem volt, aztán estére megnyugodtam.Elővettem Horváth Ilona remek könyvét és  megnéztem a csöröge fánk receptjét. Tudom nemsokára  meg kell tanulnom, mert el kell készítenem a gyerekeimnek.