Szörnyű az idő!

Üres tankkal becsorogtunk a benzinkúthoz, vagyis mentünk volna, de a  mellettünk lévő benzintöltőnél nyitott ajtóval egy  hatalmas hófehér, bőrüléses Mercedes állt. Szűkösen, de beálltunk melléjük. Egy idős házaspár ült a kocsiban.  A hölgy nem tudta eldönteni ki száll-e a kocsiból vagy sem.  Egyik karja az nyitott ajtónak támaszkodott, a másikkal a  nyakára tekergetett egy pasztell mintás sálat. A  férje már  kezdte adagolni a benzint a hatalmas gyomorba. A hölgy végül megérezte talán, hogy nézem, mert mosolyogva rám nézett és becsukta magára az ajtót. Majd fél perc múlva mégis lassan kiszállt. Pihe-puha bundácskában és pihés-puhás bokacsizmájában ráérősen  bement a shopba. A férjem is kiszállt, tankolás és  követte az épületbe. A szép korú férj is végzett a fémlovak etetésével, fizetni ment és visszatért a fényes kocsihoz. Szarvasbőrrel komótosan törölgetni kezdte a műszerfalat. Mögöttük már állt egy kis busz. Kb.-8 perc múlva, ami egy kútnál való fizetésnél már terjedelmes várakozási időnek nevezhető a hölgy egy dupla csokis Magnum társaságában díszesen kivonult a boltból. Kinyitotta a kocsi ajtaját és  beült. A prémbe burkolódzott karjával nyitott ajtónál kezdte kibontogatni a jégkrémet. A férje, így  nyitott ajtó mellett lassan kezdett kigurulni a kútról. Végül  pár méter után lassított, mire az ajtó  becsukódott. 

A férjem, mikor beszállt a kocsiba mondta, hogy volt egy vén bolond nő előtte a sorban, aki végig beszélt , hogy nagyon szomorúan tapasztalta, hogy itt errefelé milyen hideg huzatos az időjárás, csak fúj a szél és rettenetesen szörnyű ez az egész. Kirándulnának, de olyan szörnyű itt minden, hiszen egyik oldalt tenger, másik oldalt óceán és egymáshoz közel és ő ezt sose gondolta volna és szörnyű ez a szél és szörnyű ez az időjárás. Igazán szörnyű, amit nagyon sokszor elismételgetett.

Elindultunk és a távolban még talán  láttam  egy nagy fehér autót, aminek lámpáinak fényét lassan elnyelte a szörnyű nagy köd.