A változás szimbóluma lettem…
Egy éve még nem gondoltam, hogy az idei ősszel a gyerekeim nem magyar oktatási intézménybe fognak járni, hanem 2400 km-re egy angliai iskolába. Éreztük, hogy változás kell az életünkbe, de azért ekkorára nem gondoltuk…
Rövid ideje, talán öt hónapja elmondtuk az otthoni ismerősöknek, hogy mi megpróbáljuk a külföldi életet. A férjem Angliában kapott munkát. Nem tudjuk még mennyi időre, de rövidesen költözünk .
- Mentek mindnyájan? Viszitek a gyerekeket is? - Biztosan jól meggondoltátok? - De jól teszitek! -Ott se kolbászból van a kerítés! - Ugye te nem is beszélsz angolul? –Vissza se gyertek! Itt hagyod a pedagógusállásodat? Járt utat járatlanért el ne hagyj!!Jöttek az első reakciók, kérdések. Hát nem két perc alatt döntöttünk- gondoltuk magunkban. A döntést megelőzte sok-sok beszélgetés, méricskélés, párhuzamba állítás. És igen a 4 éves lányommal és 7 éves fiammal együtt megyünk. Nem hagyjuk őket itthon. A férjemmel együtt mindketten elmúltunk már 40 évesek. A legnagyobb gondunk, mint sok embernek, hogy nem tudunk párhuzamos életekben élni és úgy kipróbálni a lehetőségek. Változást akartunk, akkor azt csinálni is kellett.
A férjem még kora tavasszal elindult, mint a mesebeli királyfi, hogy állást keressen. Sejtettem, hogy valahol ez az utolsó nagy időzítés az életünkben és bíztam az univerzumban, hogy megérdemlünk egy esély, valami izgalmas tapasztalást. Gyorsan történtek az események, mert pár hét alatt valósággá is vált az elképzelés. A párom Dél Angliában próbaállást kapott. A változás lehetősége hirtelen megbénított, mert érződött, hogy most már a vágy síkjáról át kell szállni a cselekvés síkjára. Ami egyszerre rémisztőnek és vonzónak tűnt. De a projekt ezzel a csomagolással együtt kapható. Two in one! A párom előre ment, lakást bérelt, elkezdett dolgozni. Én a gyerekekkel nyár elején érkeztem. Tengerparti kis kikötőváros, sok kis zegzugos utcácskával, emelkedővel. Hihetetlen sűrű, burjánzó zöld mezők, virágos parkok. A tenger lenyűgöző, az apró kavicsos parton ülve érzed, hogy Te is mindennek a része vagy és nagy nyugalom költözik a szívedbe. Minden kagylóhéj, kavics mesél valamiről. Az emberek mosolyognak az utcán, még ha egy szupermarket mellékhelységébe mégy be, akkor is. Ezek voltak az első napok benyomásai. Aztán elfogyott az utolsó otthoni keksz, kimosódott az otthoni illat a ruhákból és rájöttem, hogy nem két perc, hogy haza fussak. Tehát jöttek a hétköznapok, mikor elszállt a varázslat. Amikor már nem a megszokott környezeted, megszokott bejáratott kapcsolatok működnek. Jött a honvágy, jött az összehasonlítás az otthoni lehetőségek, otthoni ízek, otthoni reakciók és az angliai között. És természetesen a régi ismerős dolgok győztek. Ilyenkor letörök és próbálom magam újraindítani, mint egy zárlatos számítógépet.
Augusztusban aztán a gyerekekkel kis időt Magyarországon töltöttem, hogy őszre feltöltődjünk. Otthon találkoztam az egyik kedves barátnőmmel, aki őszintén, könnyes szemmel átölelt, és azt mondta- Nincs nap, hogy ne gondolnék rád! Kicsit meghökkentem rajta, hiszen már többször volt úgy, hogy 2-3 hónapot se találkoztunk és remekül folyt az életünk tovább. Több távoli ismerősöm is mondta, hogy folyamatosan követi a blogomat, mert nagyon kíváncsiak, hogyan alakulnak a dolgaim. Aztán feltűnően még többen mondták, hogy olyan jó a facebook, mert látják, milyen fotókat töltök fel és jó tudni mi is van velünk. Jól estek a barátságos szavak, gondolatok, de megdöbbentett, hogy milyen sok embert foglalkoztatunk. Hát azért nem vagyok egy sztár, így sejtettem, hogy másról, pontosabban nem csak rólam, hanem Róluk is szó van. Érdeklődéseik mélyén vágyaik kiabáltak. Kikristályosodott bennem, hogy számunkra én a látható változás szimbóluma vagyok. Minden ember vágyik valamire. Szíve mélyén tudja, hogy ha valamit másként tenne, vagy más körülményei lennének, akkor esélye lenne, hogy önmagát másként, egészebb egységben élje meg. A változás igénye lelki szinten kezdődik, amit tetteknek kell követnie, hogy önmagunkat, gondolatainkat, fizikai terünket átalakítsuk. Hiába vágysz arra, hogy munkahelyed, párkapcsolatod, szüleiddel való kapcsolat, gyerekek hozzád való viszonya, alakod, bármi is változzon, ha TE nem változtatsz, akkor minden marad a régiben. Ha változást akarsz, akkor tenni is kell érte. Ezer különböző döntést hozunk naponta Az is folyamatos döntés, ha a régi számunkra már nem működő dolgaink mellett maradunk. Gondolatainkat le kell csillapítanunk és egy idegen ember szemüvegén át kell megvizsgálnunk napi döntéseinket.
Nincs garancia, de kockázat nélkül nincs nyereség. És én őszintén hiszem, hogy minden döntés alapvetően jó, nincs rossz vagy jobb. Minden azon múlik, hogy mennyi tapasztalatot szerzünk belőle, ill. hogy hűek vagyunk-e önmagunk döntéseihez vagy mások elvárásai szerint döntünk. Sőt borítékolni lehet azt is, hogy tele lesz nehézséggel és megpróbáltatásokkal a változás szakasza. Hiszen régi mintákat akarjuk levetni, azokon akarunk változtatni és azok újra és újra elénk fognak kerülni, mint a gátfutónál a sorra kerülő akadályok. Az akadályok azonban egyre könnyebben fogjuk venni.
Igen, teszek fel a facebookra szép tengerparti fotókat, ahol jól érzem magam a családommal. A szupermarketben váratlanul rám törő pánikrohamról viszont nem. Mikor ezer képkocka szalad a szemem előtt, mert mindenhol angol ember és angol felirat. Mikor segíteni akarok a gyerekemnek, de nem tudok, mert itt minden más, még gyerek orvosunk sincs. Mikor éjjel nem tudom miért, de sírva ébredek. Igen! Kellene ilyen videókat is feltöltenem a net-re, mert az is én vagyok és az utamban ez is benne van. Az otthoni ismerősöknek talán kellenének az ilyen infók , hogy ne idilli távoli fényben legyek a változás szimbóluma . Legszívesebben elmondanám: a külföldre költözés látványos dolog, de ugyanolyan nagy változás, ha Te önmagadban kezded el . Mert változás, ha rendbe hozol egy kapcsolatot. Ha felhívod azt a személyt, akit régen akarsz. Ha megdicséred önmagadat, ha elmered végre hinni, hogy jó anya, jó feleség, jó férj, jó barát vagy. Ha Te felismered, hogy különb vagy annál, hogy egy rossz kapcsolatban kínozd magad. Ha leteszel, feldolgozol régen cipelt lelki terheket. Ha végre elmondod a gyerekednek, hogy büszke vagy rá. Ha átöleled azt, akit eddig nem mertél. Ha megengeded magadnak, hogy legyen szabadidőt. Ha felismered ügyes vagy és képzed magad. Ha ki mered mondani-, Kell nekem egy jobb élet, amiért megpróbálok apránként változtatni.
Kedves olvasó, lépj előre türelemmel és szeretettel magad felé, önmagad szimbóluma leszel. Büszke leszel saját változásodra! És én innen Angliából nagyon drukkolok neked, hiszen egy csónakban evezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése